A múltkor a kaszni elment a lakatoshoz, azzal egy darabig most nem kell foglalkoznunk, így nekikezdhettünk a többi “apróság” felújításának. Ha a bódé hazakerül a lakatostól, elsődleges feladat lesz, hogy minél hamarabb újra a saját kerekein álljon, ez pedig azt vonja magával, hogy a felújítási sor következő logikus lépcsőfoka a futómű gatyába rázása.
Mivel a fékalkatrészek nagy része új lesz, és azok még amúgy is beszerzés alatt állnak, így első körben tényleg csak a lengőkarokkal kellett foglalkoznunk.
Először a nagyobb mumussal kezdtük; a hátsó lengőkarokkal. A Trabi nálunk töltött élete folyamán egyszer már cserélni kellett a jobb hátsót, mert a belső kar töve körben kirohadt, valós veszély volt, hogy egyszercsak kifordul az egész az autó alól. Most kiszerelés és lecsupaszítás után látszott, hogy ez az oldal még mindig tartja magát, jó állapotban van (akkoriban még volt jó állapotú Trabi alkatrész a bontókban…), ellenben a bal hátsó lengőkarnál előállt az a hiba, ami anno a jobbosnál – körben kirohadt a belső kar töve – mindenképp cserélni kellett.
Ez manapság már nem egy egyszerű mutatvány, mert konstrukciójából adódóan a hátsó lengőkarok könnyen szétrohadnak, ezért sokszor kell cserélni őket – a többi alkatrészhez viszonítva a rohadékonyság miatt nagy a kereslet, a kínálat viszont a gyár bezárásával szépen elapadt. Nagyon nehéz jó állapotút találni belőle, persze van néhány autósboltban felújított “üres” (ohne csapágy-fék-semmi) 30 ezerért, és a németektől is lehet venni 60 ezerért. Ez azért már sok lett volna a költségvetésnek.
Kb. 2 hétig “vadásztam”, mire sikerült találni egy jó állapotút. Bontókban csak jobbost találtam, és néhány katasztofális állapotú balost. Volt egy lyukra futás is, egy internetes eladótól, amiről postázás után derült ki, hogy ugyanolyan vacak, mint az enyém. Szerencsére korrekt volt a tag, így azon a bizniszen csak a postaköltség volt a bukó.
Végül aztán ismét csak az internet sietett a segítségemre, újra találtam egy eladó párt (amiből a jobbos sajnos szintén kuka), ami már használhatónak ígérkezett.
A postán érkezett lengőkar már eleve “csupasz” (csapágy, fék, kerékagy nélküli) volt, így azzal már nem kellett külön bajlódni. Így volt két alapom, lehetett nekiállni a munkának.
Első körben drótkefével mentem végig az alkatrészeken, hogy a rászáradt sáros-rozsdás trutyi nagy része lejöjjön. Ezt követően jöhetett a sarokcsiszoló-drótkorong kombó, és a fúrógép a kis korongokkal a nehezen hozzáférhető részekhez.
1 nap alatt sikerült értékelhető állapotba hozni a lengőkarokat, rozsda- és koszmentes állapotban vártak az újrafestésre.
A festés első lépése, hogy lemaszkoljuk az alkatrész azon részeit, ahová nem való/kell festék. A hátsó lengőkaron szerencsére csak egy ilyen hely van, a csapágyház, így gyorsan megvolt a maszkolás, majd egy alapos zsírtalanítás nitro higítóval.
A lengőkarokat felakasztottam, majd első körben kaptak egy réteg cinkporos festéket, amire száradás után ment két réteg “piros” alapozó. Erre jött még egy fehér alapozóréteg sprayből, majd a fényes fekete fedőréteg.
Itt ki kell emelnem, hogy ha több réteg festékkel dolgozunk, mindenképp érdemes próbafestést végezni, hogy lássuk, hogy viszonyulnak egymáshoz az egyes festéktípusok. Én ezt kihagytam, meg is szívtam. Utólag derült ki, hogy a fehér és a piros alapozó valamiért nem kedvelik egymást, a pirosra fújt fehér nem volt hajlandó rendesen megkötni, emiatt körömmel lazán le lehetett kaparni az összes festéket, ami a piros fölé lett fújva. Nem volt mit tenni, nitróval visszamostam a piros rétegig a festést, és újrafújtam feketével, ezúttal a fehér alapozó elhagyásával.
A malőr után a hátsó lengőkarokat késszé nyilvánítottam. Bár az egyikkel még lesz egy kis izmozás, mert a lengéscsillapító tartókonzol egyik csavarjánál rossz a menet, azt majd újra kell fúrni. Lehet érdemesebb lett volna festés előtt megoldani, de most már mindegy, majd javítjuk az esetleges hibákat. Ha azokkal is megvagyunk, jöhet az összeszerelés, és a trafóolajjal feltöltés, hogy elejét vegyük a belülről kifelé történő rozsdásodásnak.
Következhetett az első futómű. Ennek alapja az ún. “bölcső”, ezzel kezdtük a munkát. Először kapott egy Brigéciolos áztatást, majd egy öblítést magasnyomású mosóval. A fémtiszta állapotot itt is a drótkorongok segítségével értük el. Viszont itt véget is ért a munka, mert a bölcső is ment a kasznival együtt a lakatoshoz, hogy hattyúnyakcserénél legyen mihez viszonyítani a méreteket – jobb, ha kéznél van neki.
Maradtak hát az alsó lengőkarok, a csonkállványok és a két rugóköteg.
Az alsó lengőkarokkal folytattam a munkát, ezeknél a festés előtt volt még egy fontos elvégzendő feladat – a szilentek cseréje. Nem egy leányálom, de muszáj volt megcsinálni. Szétszedéskor több szilenten is látszott, hogy teljesen eldeformálódott bennük a gumi, és többől is kijött a belső fém cső a csavarral együtt kiszereléskor.
A rohadékok persze nem jöttek ki csak úgy. Sem a szép szó, sem a satu nem segített. Nem volt más lehetőség, mint kitolni a szilentek belső csövét a gumival (kopottak voltak, könnyen kijöttek), majd a külső csövet egy fémfűrésszel bevágva sikerült elérni, hogy az is kimozduljon a szimeringházból. Ezt nyolcszor kellett megcsinálni a két lengőkaron (és még 2x az első rugókötegnél…), nagyon élvezetes volt, ajánlom mindenkinek…
Az új szilentek bepréselése satuval szerencsére gyorsan és problémamentesen ment.
Megvolt a szilentcsere (a régi festék lekaparását már előtte megcsináltam), így portalanítás után mehetett rá egy réteg cinkes alapozó, egy réteg fehér alapozó, és a fényes fekete fedőréteg. Ide nem raktam a piros rozsdagátló alapozóból, mert ez nem üreges alkatrész, nem haljamos annyira a rozsdásodásra.
Tipp: a szilentes lengőkar festésénél 8 kis helyen kellene maszkolni, ahol a szilentek látszanak. Erre van egy egyszerű megoldás a maszkolószalag helyett: A szilenteket vékonyan kenjük be zsírral (figyelve arra, hogy a fémfelületekre ne kerüljön), fújás után a felhordott festék egyszerűen letörölhető a zsírral együtt.
Az első csonkállványokkal volt a legegyszerűbb dolgunk, ezeken nem kellett semmit cserélni, csak a szokott módszerrel megpucolni festés előtt, majd cink spray – fehér alapozó – fényes fekete, és már kész is voltak (nem kell rá komolyabb festék, ez soha nem fog elrohadni, mert tömör). (Persze munka még lesz vele, mert a csapszeg perselyt cserélni kell, és még össze is kell szerelni, de az már egy másik történet.)
A csonkállványokkal egyidőben újítottuk fel az alsó csapszegperselyek házait is. Itt sem volt semmi extra, viszont jelenleg talán ez az egyetlen alkatrész, ami 100%-osan elkészült. Új festés, új zsírzógombok, és sikerült bele gyári új csapszeg perselyt találnom.
Következhetett az utolsó nagy feladat: a rugók felújítása.
A két köteget egy-egy magcsavar tartja össze, ezt lelazítva szétszedhető a köteg. A magcsavar anyánának lelazítása előtt mindenképp össze kell szorítani valamivel a köteget, nehogy szétugorjon. Szétszedéskor ügyelni kell a sorrendre is, minden rugó ugyanoda kerüljön vissza, ahol eredetileg is volt.
A szétszedett kötegek lapjait egyesével fémtisztára drótkorongoztuk, alaposan bekentük zsírral majd újra összeállítottuk a köteget. Az első kötegben van két szilent, ezeket az alsó lengőkaroknál begyakorolt módszerrel cseréltük.
A hátsó kötegben nálam van 3-4 lap, aminek a végeinél kis, kerek műanyag tappancsok vannak, mint megtudtam azért, hogy a rugók ne koptassanak gödröt az alattuk lévő lapba. Nekem úgy tűnik, hogy ez a megoldás félsiker, mert így nem rugólap szélességű gödrök keletkeztek a lapokban, hanem kerek műanyag tappancs formájúak… :D
Ettől függetlenül azért igyekeztem megmenteni a tappancsokat, bár sok több darabba volt törve és a helyükről is kiszakadtak. Ezeket végül Palmatex-szel ragasztottam vissza a rugókon az eredeti helyükre, nem volt más megoldás. Ha tart tart, ha kijön, az sem katasztrófa.
Így állunk jelenleg. Van egy pár jó állapotú, festett hátsó lengőkarunk, két újraszilentezett és újrafestett első lengőkarunk hasonló csonkállványokkal, és két új állapotú laprugókötegünk. Ezek mellett megvételre került a futómű alkatrészek 90%-a (trapézcsapok, hézagolók, tömítések, zsírzógombok, csapágyak, stb.). Már csak egy karosszéria kéne, amibe mindezt beépíthetjük. :)
