Elkészültek az ülések, ideje készre szerelni a belteret.
Utoljára arról volt szó, hogy a kárpitok (a könyöklők és a kalaptartó kivételével) és a szőnyegek elkészültek, az ülések pedig a kárpitosnál vannak.
Ülések
Az ülések végül két hét alatt készültek el. A műbőr részek meg lettek tisztítva, az élekbe bevarrt fekete “cső” (a.k.a. kéder) is ki lett cserélve mindenhol. A szövet alá bekerült a vékony szivacs a kirohadt helyére. Végül a hurkásságot nem sikerült reprodukálni, mert az anyag annyira erős, hogy a cérna nem tudta behúzni a szivacsba, de utólag kiderült, hogy ezek eredetileg sem voltak hurkásak, a katalógusképek voltak megtévesztőek.
Itthon még volt némi teendő az első ülésekkel. A hátsók technikailag teljesen készek, a kárpitosnál lefestettettem a vázat, így csak az elsők sínjeivel kellett foglalkozni. Drótkefe, smirgli, tisztítás, zsírtalanítás, maszkolás után a sínekre végül az eredetire hasonlító szürkés alapozószerű színt fújtam. Ezután mehettek be a helyükre.
Könyöklők
A könyöklőkkel is volt még teendő. Először a műbőr részt tisztítottam meg, aztán Palmatex-el visszaragasztottam az alaplemezhez azokon a részeken, ahol elengedte a ragasztó. A doblemezt fedő rész leszerelhető róla, azt levettem és lehúztam róla a régi, szétszakadt huzatot, amit mintának használva kivágtam két új darabot a megmaradt szövetből.
Miután az anyag eléggé erős, így a felső szögletes saroknál maradt egy kis ránc, ezt próbáltam a lehető legminimálisabbra megcsinálni. Az anyag rögzítéséhez itt is Palmatexet használtam a szélek mentén, a ragasztó száradásáig pedig szerszámboltban kapható rögzítőcsipeszeket használtam. Miután minden megszáradt, újra összeraktam az alkotóelemeikre bontott könyöklőket.
Kalaptartó
Talán ez volt a legbonyolultabb, mert az eredeti nagyrészt “megsemmisült”, egyedül a kis kapcsok voltak használhatóak belőle, minden mást utólag kellett beszerezni és egyénileg legyártani.
Először az eredeti furnérról leszedtem a rögzítőfüleket, majd az eredeti, vetemedett lemezt mintának használva (rajta taposva, hogy pontos legyen a körvonal) új furnérlapból kivágtuk az új alaplemezt, aminek a széleit flexbe fogható csiszolókoronggal simítottam el.
Műbőrből sajnos csak hasonló árnyalatot sikerült találni, pont ugyanolyat nem, de az eredeti megtisztítása után a különbség szerencsére annyira nem szembetűnő.
A műbőrt nem akartam közvetlenül a furnérra ragasztani, ezért egy korábbi raktárürítés során szinte ingyen elhozott kisipari ajtókárpitból szedtem ki a nagyon vékony (talán 5 mm) szivacs lapokat, amiket végül a furnérra ragasztottam.
Száradás után kivágtam a műbőrt a kellő ráhagyásokkal, majd azt is felragasztottam az íves oldal mentén. Az egyenes oldalt a végére hagytam, mert azon még ki kellett alakítani egy “fület”, aminek a funkcióját eddig még senki nem tudta megmondani, de meg kellett csinálni, hogy az eredetire hasonlítson. A plusz ráhagyott anyag belsejét beragasztóztam, beletettem egy vékony fa lécet (eredetileg is volt benne), majd az egészet visszahajtottam.
Száradás után a kalaptartót a helyére ragasztottam.
Végül következett a végszerelés. A kalaptartó került be elsőnek, Utána a két hátsó oldalkárpit, a hátsó ülés ülőlapja, majd a háttámla, végül a két első ülés. Így a beltér végre elkészült, a képek azt hiszem, magukért beszélnek. :)
