Rövid kihagyás után folytatódik az összeszerelés.
A következő nagyobb művelet az üvegek visszahelyezése volt. Ez elöl, hátul és az ajtókban könnyen ment, szerencsére. De a hátsó oldalüvegekkel volt gond, nagyon szűk a hely és nagyon könnyen szakad a tömítés, de végül kisebb javítások után az is meglett.
A berakás menete:
Vettem kb. 3 méter 3 mm-es ruhaszárító zsinórt, ez volt a befűző. A tömítéseket meleg mosószeres vízben megtisztítottam, ahogy az üvegeket is. A gumik azon részébe, ami az üvegre csűszik rá, egy vékony csíkban Würth K+D-t nyomtam körbe, majd a tömítést ráhúztuk az üvegre és pillanatragasztóval végtelenítettük. Ezután a zsinórral befűztük. Ez kétemberes munka, valaki bent húzza a zsinórt, amíg valaki kintről óvatosan nyomja/püföli az üveget, hogy könnyebben a helyére találjon.
Az üvegek után felkerült a motorháztető, amivel azért vártunk eddig, hogy az üveg berakásánál nehogy útban legyen.
Ezután egy kis festegetés következett. A lámpabiliket megtisztítottam és lefújtam világosszürkére, hasonló színre, amilyen eredetileg is volt. Nem pont ugyanolyan, de ennyi árnyalatkülönbség még belefér. (Sajnos csak színkártya alapján keverték a festéket ott, ahol vettem, minta alapján nem, és ez volt a legközelebb a bili eredeti színéhez.)
Ezután feketére fújtam olyan alkatrészeket, amik beszerelésének most jött el az ideje, mint pl. a kürtő az ablak párátlanítóhoz, a lengéscsillapítók, az ablaktörlő karok, a kézifékkar és a pedálok. A pedálokat már korábban lefújtam, de csak 1K festékkel. Végül átfújtam őket 2K-val, mert ez a terület fokozott igénybevételnek van kitéve.
Festés után száradás, majd beszerelés következett. A párátlanító kürtő előtt még beszereltem az ablaktörlő rudazatát, amihez a későbbiekben már nem lehetne hozzáférni. Ezt először sikerült fordítva beszerelni, de végül kiderült a turpisság. Fene se gondolta volna, hogy a meghajtó kar nem az anyósülés előtt dolgozik, ahol rengeteg hely van, hanem pont a másik oldalon, az órák mögötti vezetékrengeteg közvetlen közelében… :3
Itt egy kis kitérő következett. Mint utóbb kiderült, a csomagtérfedél egyik zsanértartó csavarja rossz állapotban van. Ez úgy derült ki, hogy konkrétan letört. :/ Egy fényezett alkatrésznél ez már nem túl nagy öröm..
Szerencsére sikerült egyszerűen orvosolni a problémát. A vasat óvatosan leszereltem, a maradék csavart kiműtöttem belőle, újjal pótoltam amit behegeszttettem. A hegesztés olyan jól sikerült, hogy a látható részeken nem károsította a háromszögvas festését. A festést kijavítva, az alkatrészt visszaszegecselve a probléma megoldódott.
Következő lépésben bekerült az új kormány és a műszerfal, minden egységével bekötve. Tesztelés után kiderült, hogy az elektromos rendszer minden (motort nem érintő) funkciója működik.
Ezek után egy kis túra következett, Budapestre.
Az első fényszórókat foncsoroztatni vittem, a motorblokk két felét (vezérlőtárcsa pálya) szabályozásra, a hengereket pedig fúrásra. A főtengelyt is elvittem felújításra egy gyári új és három új német csapággyal (a cég a mai napig létezik és még mindig gyártanak csapágyat Trabanthoz – “DKF” a cég neve, ma már “DKFL”).
Dugattyúból végül Pál-t sikerült szerezni hozzá, 74-es méretben.
Az egész cókmókot elvittem a Mihályfi Gépműhelybe, 1 hét alatt el is készült minden.
Hazahozatalkor begyűjtöttem a motor alkatrészeket, a frissen foncsorozott fényszórókat és még egy új komplett kipufogórendszert is.
A beszerzett alkatrészekből felszereltem, ami nem a motort érinti, mint fényszórók és lökhárítók.
Hosszas tisztítás és csiszolás után a díszlécek is felkerülhettek (bár a tető díszléceit még tömíteni kell). Ez is szép kis meló volt, mert eléggé matt és karcos volt mind, de megvan a módszer a hatékony tisztításra:
Először lepucoltam minden laza koszt és ragasztómaradékot a lécekről. Majd kezelésbe vettem őket egy Dremel gumikoronggal, ami elég jól kihozta belőlük a karcokat. A felület egységesítése érdekében először 360-as, majd 1000-es és 1500-as vizes csiszolópapírral is végigmentem a fényesítendő felületeken (az extrudált matt felszínnél elég volt a 360-as). Ezután a léceket rozsdamaróba mártott dörzsis mosogatószivaccsal dörgöltem át, az eredeti felület utánozva. A tetődíszléc függőleges részét fényességig políroztam. Végül következett a felpróbálás, a tömítés és a felszerelés, a gumi befűzése.
Így a Trabi kívülről már egy elkészült autó benyomását kelti. :)
Bekerültek még a (fém és gumi) fékcsövek és a fékrendszer mechanikus elemei is. Valamint következett egy végső festős kör is, 2K feketével. A motor alkatrészeit, a fűtés elemeit és a benzintartályt fújtam le.
A benzintartály belsejét festés előtt ki kellett tisztítani, több évnyi lerakódás és rozsdapötty borította. Ehhez a következő módszert alkalmaztam:
Másfél liter vízve 2 tasak citromsavat kevertem. A tartályba fél vödör éles szélű, közepes szemű kavicsot töltöttem, majd betöltöttem a másfél liter citromsavas vizet is. (A nyílásokat lezártam, hogy a folyadék ne szivároghasson ki.) Ezután a tartályt rongyokba bugyoláltam, beraktam a betonkeverőbe, (amit szintén kitömtem) amiben kb. 5 órát körhintázott, miközben időnként változtattam a gép dőlésszögét. Az idő leteltével kiürítettem a tartályt, majd több percen át slaggal öblítettem, hogy minden kavics- és egyéb maradék darabka kijöjjön belőle. Végül, hogy ne rozsdáljon be az öblítővíztől, kb. 20 percig fújtam befelé a betöltőnyílásán hőlégfúvóval. Így előállt egy fémtiszta belsejű tartály, amit aztán lehetett előkészíteni fényezésre.
Azóta már bekerült a motor is, de arra külön bejegyzést szánok.
