Projekt OT-601 #11: Ragasztás és tömítőzés, szárazpróba

Miután a kasznira felkerült az alapozó, a következő lépés a varrattömítőzés és a sárvédők visszaragasztása volt.Alapozás után a tökéletesebb vízállóság érdekében felkerült a kasznira a varrattömítő is. Erre azért van szükség, mert így az illesztéseknél nem tud bejutni a víz a lemezek közé, ahol aztán rozsdásodást okozna. Erre a feladatra a Body 999 varrattömítőt választottam, 4 kinyomós tubus (300 ml) és 1 kg-os kiszerelésben (erről majd később). Következhetett a tömítőzés, ami során lényegében mindenhová kentem a cuccból, ahol lemezek fekszenek fel egymásra, ahol hegesztési varrat lett húzva, és ahol valamilyen nyílás volt az illeszkedések között (pl. a hattyúnyaknál van pár ilyen – gyárilag is, és gyárilag is tömítették). A padlólemez alsó felén ecsettel kentem szét az anyagot, a felsőbb részen (ahol később is látható lehet) pedig ronggyal lehúztam a fölösleget.
Erre azért is volt szükség, hogy a tömítő ne púposodjon ki a tömített hézagokból, nem véletlenül. Itt jön képbe az 1 kg-os kiszerelésű tömítő.
A Trabantokon gyárilag a tömítőzést valamilyen higított és pisztolyból a lemezekre fújt anyaggal végezték. Ez látszik bármelyik autón megnézve, amin még esetleg a gyári bevonat van, habos és repedezett cucc látszik végig. A látható helyek pl. az utastérben az A-oszlop alja, a szélvédő alatti rész, vagy a motortérben a doblemez és a “kakastaréj” találkozása végig. Miután nálam a kaszni fémtisztára lett csiszolva, valahogy meg kellett oldani, hogy a gyárihoz hasonló legyen a végeredmény.

Ezt úgy értem el, hogy a kilós Body 999-hez nitrohigítót kevertem, 1:1 arányban. Az egy doboz tömítőhöz 1 liter higító kellett. Hosszasan próbálkoztam, végül ez az arány jött be, sűrűbbre hagyva köpte a pisztoly az anyagot. Miután megvolt a megfelelő higítás, a motortér és az utastér megfelelő részein végigfújtam a cuccal a lemezek találkozásait. A motortérben van pár furat a doblemezeken, ezeket Leukoplaszttal ragasztottam le, ahogy eredetileg is volt. Száradás után az eredetihez nagyon hasonló felületet kaptam.

Mindezek után a kövezkező lépcsőfok a sárvédők visszaszerelése.
A doblemezek “finomhangolása” és a szárazpróbák sikeressége után a megtisztított sárvédőket körbenyomtam egy poliuretán tartalmú ragasztó-tömítő anyaggal (Würth K+D, 300 ml, kinyomós kialakítás, fehér). A körbenyomást nem szó szerint kell érteni, felül, ahol a csavarok vannak, oda nem raktam, csak a függőleges részekre és a kerékívhez.

A felső részre Mester karosszéria tömítőt használtam, és azt közvetlenül a kasznira nyomtam, nem a sárvédőre (a két első sárvédőnél még kevesebb helyre ment az anyagokból, mert ott a frontoldalon a lámpa alatt semmilyen ragasztó/tömítő nem volt).
Felragasztottam még a kasznira a durók alsó részére a peremhez az odaillő gumi tömítőprofilokat is, amikből sikerült korábban újat szereznem.
Ezután a durókat óvatosan a kasznira fektettem úgy, hogy felül a csavarfuratok stimmeljenek. Behajtottam pár csavart (nem húztam fixre őket), és az alul még elálló ívet rányomtam a doblemezre. Beraktam alulra is az odaillő lencsefejű csavarokat, fent beraktam a maradék csavart és meghúztam őket, végül az ívekhez csavarokat és anyákat raktam, hogy száradás után könnyen helyükre találjanak a szegecsek. (Egyébként ez a ragasztó baromi erős, az alsó szegecsek technikailag csak dísznek vannak, helyettük is a ragasztó tart.) Ezt még hatszor megismételtük, és fent is volt minden duroplast elem a kasznin, az ajtókon és a motorháztető vázán is.
Következhetett pár nap száradás, majd a maradék tömítő kinyomása az esetlegesen kimaradt helyeken, és az alsó sarkok letisztázása. A hattyúnyak előtti és a padlólemez végében lévő nagy lyukakra és a hátsó doblemezen lévő két furatra pedig felragasztásra került 1-1 lemezkorong. Végül bekerültek a szegecsek is, egy blitz fogó segítségével.

Az anyagköltségek: 3 darab kinyomós Body 999, 1 db 1 kilós doboz Body 999, 1 liter nitrohigító, 1 darab kinyomós Mester karosszéria tömítő (maradt belőle) és 5 darab kinyomós Würth K+D.

A következő lépés az elkészült elemek összepróbálása (ajtó csukódik-e rendesen, motorháztető illeszkedés stb.). Ezek visszaszerelése könnyen ment, mindenhol szépen futnak a hézagok, egy helyet kivéve, a bal oldali ajtót. Itt gond volt a hézagokkal, az első fent volt szélesebb, a hátsó pedig lent, ferdén állt az ajtó a nyílásban. Vizsgálódás után kiderült, hogy az A-oszlopon a felső zsanérnak beljebb kellene lennie, leszerelve billegett is a helyén, deformált volt alatta a lemez.

Ezt kalapáccsal orvosoltuk, majd az ajtó visszaszerelése után látszott, hogy sokkal jobbak lettek a hézagok. Így azonban az ajtó hátsó vége feljebb került, hozzáért a tetőhöz. Ezt kiküszöbölendő az ajtón a zsanér furatait kitágítottuk, hogy lejjebb mehessen az egész. Így már elfogadható lett minden, de egy kis finomítás még majd ráfér.

Következhet az alvázvédőzés, de előtte még szükség lesz egy kis csiszolásra, mert mint utóbb megtudtam, az alapozót is illik csiszolni száradás után (rá is fér, eléggé smirgliszerű a felület a rárakódott festékportól). Aztán jöhet a festés.

A bejegyzés kategóriája: Egyéb, Veterán
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?